Hogy is fejezzem ki magam. A reggelem túlon-túl pocsékul indult. A starbucksos kiscsaj nem
hozott elég cukrot a kávém mellé, és még ez két idióta is ismételten valami
hülyeségen röhög, túlzottan is hangosan.
Banán. Komolyan? Most
valahogy nincs kedvem kitalálni ennek a vergeteges poénnak az eredetét, inkább
egy szemforgatás mellett döntöttem. Hatásos.
Mély sóhaj szakadt ki
belőlem, majd kényszeredett mozdulattal tekertem lejjebb a listát, egészen
addig, amíg meg nem pillantottam az emlékeimből előidézett szépen megformált
arcocskákat. Modellek. Nem igazán értem a férfi modellek lényegét. Mi viszi rá,
ezeket a, természet által jól megáldott hímegyedeket, hogy ízléstelen ruhákban
feszítsenek egy reflektorfényben úszó kifutón…Hacsak nem az, hogy történetesen
mind melegek. Félre ne értsen engem senki, nem mintha homofób lennék, az inkább
Flórára jellemző, de akkor is. Pazarlás lenne az ilyen férfiak esetében, ha
melegek lennének. Tudnék velük mik kezdeni.
Hah! Még a gondolat
is túl kedvező, hogy a kis rózsaszín felhőkbe burkolódzó Flórát egy meleg
illető rontotta meg. Ironikus lenne. Bár sajnos úgy tudom, hogy nem történt semmi,
de ugyebár, én se lehetek tisztába mindennel. Ami Szandit illeti, szerintem
annyira bolond a csaj, hogy az a tény, hogy modell szájában turkál, teljesen
jelentéktelenné teszi a lényegesebb információkat a partneréről. Hát igen.
Mondjuk én is kifejezetten örömömet leltem a buli folyamán megismert fiúkák
társaságában, de azt hiszem, magamat most egyenlőre kihagyom a storiból. Elég
lesz nekik azt hiszem mindaz, amit most rájuk zúdítok.
Elégedetten böktem
rá a képernyő azon pontjára, ahol a három keresett fiú képe lebegett. Gyorsan
leosztottam a velük kapcsolatos tudnivalókat, és végre belekortyolhattam a
lattemba. Isteni. Éreztem, ahogy az végig száguld a belsőmben, és felrázza az
elmém. Eredménye a mennyei italnak: újabb emlékáradat, de még milyen emlékektől
tömve!
Pár pillanatig
merengve néztem magam elé, amíg az új infókat ízlelgettem. Majd egy gonosz
mosoly kúszott ajkaimra, aztán elégedetten figyeltem a mellett üldögélő két
idiótát, akik még nem tudják, hogy az előbbi felvilágosítás semmi, a most
következőhöz képest. De egyenlőre csak csöndben iszogattam a forró, ébenszínű löttyöt,
és kiélveztem minden pillanatát a jól informáltság érzésének. Ám hamar kiráztak
ebből a bódító pillanatomból, a szó legszorosabb értelmében. Flóra. Amint
megemésztette az általam szolgáltatott híreket, nekiállt határozottan idegesítő
módon rázni, a vállamnál fogva. Felháborítónak tartom, hogy képes kizökkenteni
kellemes lelkiállapotomból, de azt hiszem már valamelyest megszoktam már az
ilyesmit. Túl sok hülye van a világomban, sajnos.
- Mi van? – nézek rá egy bájos mosolyt erőltetve az arcomra.
- Mit vigyorogsz? Miről nem tudunk még?! – szegez nekem két
alapvetően egyszerűen kérdést, ám a válasz sajnos, számomra kicsit kimerítőnek
fog bizonyulni. Sebaj, a beszélőkémmel eddig még soha sem volt probléma.
Másnaposságtól függetlenül is.
- Hát… - nyújtom el a beszéd kezdésének pillanatát. - Szerintem kezdjük azzal, hogy ti nem együtt,
jó kis barátnős párosban ütöttétek el az estét. A ház különböző pontjain hepajkodtatok.
Szandi egyik modell szájából a máikba folyt, aztán a medencébe, onnan is pár
fiú nadrágjába. Már bocs, de józan állapotban nem igazán akartam végig követni
mi mindent művelsz össze, úgyhogy a forró jeleneteiddel együtt otthagytalak! –
nézek rá egy csipetnyi Glória-féle szánalmat tükröző szemekkel megfűszerezve,
majd folytatom. – Tehát, miután már kellően lesokkoltál, gondoltam iszom egyet
és megnézem mit művel, a nyerő párosotok másik fele. Arra számítottam, hogy te…
- itt jelentőségteljesen Flórára nézek. – Leszel a normálisabb, és egyszerűbb
eset. Hát nagyon tévedtem.
Az este gondolatára
nagyot sóhajtok. De töretlenül folytatom tovább. Lehet, hogy a mellettem, éppen
a padlót verdeső állával üldögélő lány, tegnap este teljes mértékben
meghazudtolta a személyiségét és tombolt, de meg kell valljam, vele egész jól szórakoztam.
- Először is, kiálltál a DJ mellé egy asztalra, és egy elég
erotikus felhangú táncot lejtettél, majd lenyomtad a nyelvedet a fiú torkán.
Miután eléggé kiélvezkedted magad, egy aprócska bejelentést tettél. Felkaptál
egy mikrofont és közölted a jelenlévőkkel, hogy bárkit szívesen látsz, aki azt
hiszi képes téged megverni piálós versenyben. Bár szerintem nem kell említenem,
hogy már annyira illuminált állapotban voltál, hogy a saját nevedet nem tudtad
volna megmondani, de furcsa mód csak egy személyiségváltozáson mentél
keresztül, amúgy elég normálisan viselkedtél. Már amennyire egy „mocskos
ribanc” tud. – rajzolok a levegőbe jelentőségteljesen macskakörmöket.
- Most lekurváztál? – néz rám döbbenten. Tehát eddig ennyit
sikerült leszűrnie. Oké.
- Nem, drága, ezt te magad mondtad a mikrofonba, mivel, mint
említettem, nem voltál tudatában, hogy is hívnak, így rögtönöztél! Háh! Szóval,
a kurva annyi féle definícióját használtad magadra a bemutatkozásod során, hogy
annyit még én magam sem ismerek! Szerintem felülírtad a ribanc részt a
szinonimaszótárban is. Ez azért elég lenyűgöző…
Flóra, ha lehet még
ledöbbentebben meresztette rám most már lapostányér méretű szemeit, majd tett
egy sürgető kézmozdulatot, és kinyögött valami „részletesebben” félét, és
feszülten figyelt a vöröskével egyetemben, aki viszont elég izgatottnak tűnt.
Én is az lennék a helyében.
Legyen. Részletesen…
de akkor az elejétől.
***
London. Megint.
Mivel anyámék
visszamondták a Los Angeles-i utat, megint idesodort a sors, vagy reálisabb
néven egy elég kényelmetlen utasszállító repülőgép. Mindenki azt gondolná az
első osztály maga a pompa és csillogás. A székek puhák, az étel meleg és
mennyei. Tehát a szolgáltatások egy szinten állnak az árral. De erősen
tévedtem. A felsoroltak közül csak egy volt igaz, mégpedig a csillogás, de az
is csak az elromlott lámpának volt köszönhető, amit nem lehetett lekapcsolni.
És jellemző módon az én fejem felett volt. Pfff.
A (le)fárasztó repülő után még hátravolt egy
kis reptéri kavarodás is(egy bőrönd plusz-mínusz) mire végre a taxiba
zötykölődhettem el a szállásomig. Bejelentkeztem, kicsomagoltam, majd az
ágyamon üldögélve gondolkoztam azon mit is kezdjek ezzel a plusz két nappal,
amim van. Igen, két nappal korábban érkeztem, csak így kaptam jegyet. De
legalább a szállásomat elfoglalhattam két nappal korábban, és ezzel nem volt
újabb probléma.
Tehát megint
Angliában vagyok. Ezt nem tudom elhinni. Egyszerűen FELHÁBORÍTÓ az, hogy
anyámék visszamondták. Azt se tudom miért. Azt hiszem, amikor hazaértem muszáj
lesz majd megmagyarázniuk nekem, mert ez így elég idegesítő! És még a hiszti
sem vált be. Nem értem. Miért is nem mehettem én Amerikába??? De hát könyörgöm,
LOS ANGELES! Kihagyhatatlan, és én még is kénytelen leszek kihagyni. Nem igaz.
Valószínűleg még órákig hisztiztem volna még
egymagamba, ha meg nem csörrent volna a telefonom. Morcosan a kezembe vettem a
kis fehér aranyoskámat, az iphonomat, majd elégedetten húztam végig az ujjamat
a kijelzőn, hogy megnézhessem az sms-emet.
Flóra az.
Vajon mit is
akarhatna? Csak neeeem? Még jobban akarna idegesíteni? A baj csak az, hogy sikerült… de
rohadtul!
Tömör smst küldött: „Milyen Losi? :D”
Hát tudod, drága, valószínűleg
csodálatos, a problémám annyi, hogy nélkülem!!!
Dögös amerikai fiúk,
álomszép ruhák, strand és vad bulik, de mind nélkülem!! Muszáj volt
megkérdezni? Muszáj engem még jobban idegesíteni? Nem tudom elhinni.
De legalább itt van ő
is, Londonban. Pont egy karnyújtásnyira, hogy megverjem! Azt hiszem megyek és
meg is ütöm.
Végülis ez is
szórakoztatóbb, mint itt üldögélni, egyedül, Losi nélkül.
Igen, ingerszegény
környezet, pedig Angliát is szeretem. Angolok…huh.
***
Értetlenül meredtem a
hatalmas kapura, és a mögötte magasodó, még hatalmasabb házra. Egyszerűen nem
tudom elhinni, hogy annak a kettőnek ilyen ismerősei legyenek. Ilyenek, akiknek
ekkora házuk van, ilyenek, akik akkora partykat rendezzenek, hogy egész London
hallja. Ez le-he-tet-len!
Épp be akartam volna csöngetni, amikor az
ajtót valaki belülről feltépte, egy fej tűnt fel és odahányt a lábam elé.
- Fúúúúj! – ugrottam
hátra, és majdnem el is estem a hülye 10 centis sarok miatt. Dühös meredtem a
fejre, ami aztán rögtön el is tűnt, valószínűleg a testével együtt, és erősen
gondolkoztam azon, hogy most anyukáját szidjam, vagy csak úgy a felmenőit.
Jól indul az este. Még
mielőtt beléptem volna, valaki az orrom elé rókázott. Ha hinnék az ilyesmiben, akkor ezt most
biztos ómennek, karmának, sorsnak vagy valami hasonlónak venném, de sajnálatos
módon nem hiszek az ilyen baromságokban. Nincs az a hányás, ami rábírna arra,
hogy elhagyjak egy ilyen bulit. És azért pozitívum, hogy nem rám hányt, hanem
csak elém. Kedves.
A kert, amúgy amibe hirtelen betoppantam
gyönyörű volt. Szépen elrendezett rózsák, tulipánok és egyéb olyan virágok,
amiket nem ismerek. Tökéletesre nyírt pázsit és csinos kis cédrusok. Az egész
remekül nézett ki, csakhogy tele volt a tér vagy 100 vadul bulizó emberrel. Az orgia itt csak babazsúrnak számítana. És
még az angolokra mondják, hogy nyugisak és unalmasak… Aki ezt a sztereotípiát
felállította itt valószínűleg még nem járt.
A ház szélénél volt
egy jakucci és medence… (ami amúgy akkora mint a tulajdon kertünk)ebben a
kettőben olyan dolgok folytak, hogy még én is, 19 éves fejjel is belevörösödtem
a látványba. Pedig már nem vagyok szűz kislány, mégis…Bah, Jézusom! Azért
gyorsan végigfutattam a tekintetemet a fürdőzőkön, hátha látok ismerős arcot.
Ééééés igen. Szandi. Hol
máshol…
A vöröske épp három
modellel „úszkált”. Nem akarok belefolyni a részletekbe, de mondjuk úgy a kezei
és a szája, khm, nem unatkozott. Vele most, azt hiszem, nem akarnék
beszélni…meg úgy egyáltalán. Inkább be akartam menni, mert idekint azért
hűvösebb volt és eddig még nem jutottam alkoholhoz, ami belülről fűtene. (Losiban
bezzeg meleg lenne.Ch.)
Összébb húztam magamon a kabátkámat,
megkerestem a szememmel, az amúgy eltéveszthetetlen bejáratit, ami ugyanolyan
nagy, mint a ház és elindultam, hogy igyak valamit.
Alig tettem meg pár
métert az ajtó irányába, amikor hirtelen elém ugrott egy fiú, de a
sosexymagasférfiállat fajtából, és csak úgy egyszerűen lekapott, majd miután
kikotorta a nyelvét a számból, rám kacsintott és arrébbtántorgott.
Mi a….?!
Elkerekedett szemekkel
bámultam utána, köpni nyelni nem tudtam. Csak így….és ilyen hirtelen, és… Már
bocsánat, de csak úgy nem smárolhat le engem! Az még nem indok, hogy jól nézett
ki, és az sem érdekel, hogy valószínűleg kő gazdag, hogy híres és nehezen
megkapható… de még az sem hat meg, hogy rohadt jól csókol, még részegen is… Engem
csak úgy nem lehet…!
Oké. Kit akarok becsapni, kicsit meglepőd
volt, de kifejezetten élveztem és igen… Érdekel a kis tündérke. Ilyen
Magyarországon ugyanis. nem történik mindennap.
Bár az azért elég
fura, hogy épp az járt a fejemben, hogy a karma és a babona mekkora baromság.
De ha mégis babonás lennék, vagy ha hinnék a
sorsban, akkor azt mondanám, hogy ez csakis jókat és erotikus dolgokat jelenthet…
A nagy gondolkodás
közben eszembe jutott, hogy amúgy nagyon fázom, ezért óvatosan előre raktam az
egyik lábam, utána a másikat, majd lassan megindultam…ki tudja milyen meglepő
dolog történik az ajtóig, és utána. Két lépést tettem meg, amikor…
- Szia, aranyos! – egy
ismerős ír akcentus csendült a hátam mögött. Elkerekedett szemmel kaptam a
fejem a hang irányába és tátva maradt a szám.
Azt hiszem eddigi életem során ritkán történt
velem olyasféle, hogy ne tudtam volna mit mondani, vagy reagálni, de most
szabályosan lefagytam. Ezt…nem…hiszem…el.
NIALL HORAN!
Csak teltek a percek, én viszont meg sem
mozdultam, csak mint valami született idióta meredtem a szőkeségre. Mint egy
retardált. Mondjuk ő is csak nézett rám, vigyorogva. Szintén mint egy idióta,
és ez a felismerés, elég volt ahhoz, hogy legalább levegőt vegyek és pislogjak.
Nem annyira kínos a helyzet. Niall részeg.
- Szia. – nyögöm,
bizonytalanul, majd egy mosolyt erőltetek magamra.
Miután végre
végeszakadt a beszélgetésnek, mind a ketten bemutatkoztunk(bár neki nem kellett
volna, de mindegy.)
Niall, még mindig azzal a széles vigyorral az
arcán odalépett mellém, átkarolt és együtt indultunk a bejárati ajtó felé. A
szőkeségből csak úgy ömlött a szó az alatt az öt méter alatt is. Csak
magyarázott és magyarázott, össze-vissza… Úgyfest itt is érvénybelépett az a
tény, miszerint vannak emberek, akik amint kinyitják a szájukat, veszétenek az
értékükből. Niall is ilyen volt és eléggé untatott a idióta dumája. Valahogy
nem tudott érdekelni az értelmetlen elmélkedése az élet nagy dolgairól, meg a
járdaszegélyről.
Viszont az a gondolat hogy bemutathat Zaynnek,
Harrynek vagy Liamnek, elég pezsdítővé tette, az amúgy elég zavaró helyzetet.
Amikor végre elértünk az ajtóig, egy
örökkévalóságnak tűnt, épp a kilincsrehelyeztem a kezem, amikor a szeme
sarkából láttam, hogy a fiú épp veszélyesen közel hajol az arcomhoz.
Ez volt az a pont, amikor felvetettem, hogy
menjünk be, mert hideg van (és agyfaszt kapok). Niall kicsit zavarodottnak
tűnt, de csak bólintott, így végre bemehettem a melegbe.
A ház tényleg hatalmas
volt, a saját lakásunk háromszor elfért volna az előcsarnokban, ahol megint csak
vagy 100 ember tombolt. Cigaretta, alkohol és emberi izzadságszag terjengett a
levegőbe. Egyszerre volt ijesztő és nagyon vonzó az egész, úgyhogy Niall magam
után vonszolva besétáltam a tánctérre. Épp valami Flo Rida szám dübörgött
eszelős hangerővel, huszonéves emberek vonaglottak vad ritmusban, a sarkokban
elhelyezett fotelekben vad ujjazások folytak, a bárpultnál pedig embertelen
alkoholmennyiség állt. Az a valaki, aki a bulit szervezte, tudja hogy kell „hangulatot”
teremteni. Legalábbis a kellékek megvoltak:
Tömeg, tömegnek
elegendő ital, zene, és terek(ahol dughatnak, vadul. Ennyit a biztonságos
szexről.)
Az ír fiúval együtt benyomultunk a tömegben,
én kikaptam valaki kezéből egy üveg Jack Dany-t meghúztam, majd vissza is
adtam. Majd kicsit elengedve magam én is táncolni kezdtem. Már a második számot
táncoltuk át, amikor hirtelen az a bizonyos begerjedt mikrofonhang hasír bele a
térbe. Mindenki morcosan a füléhez kapja a kezét, aztán egy elég ittas, de
nagyon ismerős „ Hello”-t üvölt bele valaki a mikibe. Mindenki a DJ pult
melletti asztal felé kapja a fejét. A teremben lévő fiúk füttyögésbe kezdenek,
én pedig teljesen lefagyok a látványtól.
Flóra.
Flóra az asztalon
állt, egyik kezében a mikrofon, másikban egy üveg vodka.
Azt hiszem, az arcomra
erősen ez volt ráírva: Miiiicsoooodaaa???!
A bizonytalan hello-ja
után belekezdett valami bemutatkozás félébe, csakhogy a neve nem jutott eszébe,
úgyhogy csak szimlán le „mocskos ribanc”-ozta magát, és aztán elindított valami
számot, és belekezdett valami egészen erotikus felhangú táncba…Én pedig… tátott
szájjal álldogáltam a tömegben, aztán…aztán kiszakadt belőlem a röhögés. Olyan
szinten visítottam, hogy az ír fiú is mellettem nevetni kezdett meg pár
körülöttem álló.
- Ezt nem hiszem
el…Ezt, ezt meg kell örökíteni! – mondom majd egy sátáni vigyor kúszik az
arcomra és előkapom az iphonet aztán kamerázni kezdek… Ha ezt meglátja, biztos,
hogy agyvérzést kap! Háhá!
Percekig ment az erotikus táncolgatása, amikor
a számnak vége szakad. Ekkor Flóra a szájához emeli a mikrofon és közli, hogy
sajnos most vége szakad a műsorának, viszont bárkit szívesen lát a póker(?)
szobában egy piálós versenyre, aztán hirtelen lehajol valakihez az asztal
szélénél, magyaráz valamit, majd egy elégedett vigyorral az arcán fojtatja:
Akivel ő most inni fog az nem más, miiiiiint…
ZAYN MALIK!
Én pedig majdnem
elejtem a telefont. Miiiicsoooodaaa???! Ezek szerint nem csak Niall van itt, és…és
Flóra találta meg előbb Zaynt…Úristen! Megverem, ha hozzá nyúl! Meg-ve-rem!
Flóra lelép az asztalról, odalép a DJhez, majd
ledugja a fiú torkán nyelvét aztán elindul egy nagy ajtó felé, ami mögött
valószínűleg a „póker-szoba” és Zayn lesz. Be kell oda mennem!
Nem szaroztam sokáig, gyorsan elraktam a
mobilt, szó nélkül otthagytam szegény Niall-t, és elindulta a barátnőm után.
Félúton elhaladtam egy asztal mellett amiről
felkaptam egy üveg…ööö, valamit, majd jól meghúztam. Fúúúj, száraz martini,
tisztán! Bah.
Inkább odanyomtam
üveget odanyomtam valakinek a kezébe, majd bementem a terembe, ahol reményeim
szerint azt a hülyét és Zaaaaynt találom.
Dühösen, és már egy kicsit az ital hatása
alatt, berúgtam az ajtót.(Igen a 10 centis cipőcskémben.)
Miután becsukódott mögöttem az ajtó,hirtelen
fülsüketítőnek éreztem a csöndet…vagyis hát a halkabb zenét. Hangszigetelt
terembe kerültem, ahol emberibb hangerővel szólt a zene.
Tehát tényleg egy hatalmas pókerszobában
kerültem. Itt csak 20 ember lehetett(akik mind meglepődve meredtek rám), a
kinti százhoz képest semmi. Hah, még a v.i.p. részre is bejutottam!
Rögtön kiszúrtam, azt akit/akiket kerestem.
Flóra a pókerasztalnál állt, ami most inkább
ivóasztalként funkcionált, és épp puszit váltott…ZAYNNEL! Most megverem.
Agresszívan csörtettem oda hozzá, majd egy jól
irányzott rántással egy másik irányba tereltem az asztaltáncosunkat. Ő viszont
kirántja a karját a szorításomból, és akkora elánnal fordul felém, hogy egy
pillanatban azt hittem rám is zuhan. De nem.
- Mi az istent műv…Glória?
– mered rám értetlenül. – Te..micsudát csinálsz…ittLondonban…benne. Igen itt.
London. Érteeeed! – néz rám illuminált és nagyon értelmes tekintetével. Most
erre komolyan válaszoljak? Még így, részegen is direkt húzza az agyamat! Könyörgöm
fogja már fel a világ, hogy nem mentem Los Angelesbe! Köszönöm!
- Össze-vissza beszélsz.
– közlöm vele ridegen a nyilvánvaló tényt inkább, majd egy mélyet sóhajtok, megmasszírozom
az orrnyergemet, megragadom a karját és visszakísérem az asztalhoz. Zayn kicsit
meglepődve, hogy egy lányból kettő lett, azért vigyorogva fogad. Egy gyors
puszit ad nekem is, (amitől nekem elakad a lélegzetem) majd megkérdezi a
nevemet és meginvitál az italozáshoz. Rámvillant egy szépséges félmosolyt, én meg máris nem voltam válaszadásképes
állapotba, viszont Flóra (kivételesen)jól
időzített.
- Ezazzz Glóriaaa!
Igyááál! – ordít a fülembe és vereget hátba, ezzel magamhoz is térítve. Egy
széles mosollyal bólintok Zayn felé, hogy persze, iszom, majd kicsit csúnyán
néztem Flórára, aki nem zavartatta magát, inkább csak leült, nem túl sok
sikerrel. Nekem kellett megtámasztanom, nehogy ledőljön ültőhelyzetéből.
Úgy fest úgyis megnyerem, ők többet ittak már mint én.
Hah! Bár azért nem akarom megverni Zaynt, még a végén morcos lesz, és utálni
fog. Én kicsit mást akarok… Azt mondjuk, hogy „magáévá tegyen”…
Igen, ezt akarom, csak
nem akarom, hogy túl nyilvánvaló legyen. Nem vagyok könnyen kapható.! Van
bennem némi tartás, és erkölcs…!
A baj csak az, hogy
amint belenézek abba a szempárban, már a nevemet sem tudnám megmondani, nemhogy
még az erkölcseimet bizonygassam, vagy a tartásom. Csak egy dolgot tudnék
kinyögni: Zayn…bármit, bárhol, bármikor.
Elégedett fejjel foglaltam helyet a fiúval
szemben, de kerültem a szemkontaktust, inkább a velem szemben lévő óriás ablak
mögül elém táruló látványt szemléltem…amit, nagyon nem kellett volna! Az ablak
pont Alexandra „kalandaiba” nyújtott betekintést, és…Te jó ég! Én erre nem
vagyok kíváncsi! Fúúúj!
Sajnos a megvilágított
medencében tökéletesen láttam minden sokatmondó testmozgást. Jesszusom, fúúúj!
- Akkor kezdjük! – jelenik
meg hirtelen Niall egy nagy tálcával a kezében. Hálásan néztem a fiúra,
örültem, hogy elvonta a figyelmem a műsorról, ami a medencében folyt. A fiú épp
egyenként rakta ki a poharakat az ivók elé, és én voltam az utolsó, majd a
fülemhez hajolt:
- Tudod, nem szép
dolog otthagyni valakit csak úgy, hogy utána az illető legjobb haverja nyomába
eredjen. Csúnya dolog! – súgta fülembe. Épp vissza akartam vágni, hogy nem is,
csak a barátnőmért jöttem, de amikor megláttam az arcán a széles vigyort,
tudtam, hogy egy bocsi is bőven elég neki.
- Bocsi.
- Semmi. Itt az
italotok! – rakja elém a Jack Daniels-t. Háhá! Jack Dany! Flóra kedvenceeee…
Olyan sok jó emléke fűződik hozzá. Egy gonosz kis mosoly kúszott az arcomra. Épp
mondani is akartam neki, mindazt ami az eszembe jutott, de amikor felé
fordultam annyira meglepődtem, hogy el is felejtettem, mit akartam.
Flóra épp Harry Styles ölében ült, aki
barátnőm köré fűzte karjait, és olyan féltve tartotta a karjaiban, hogy szinte
biztos voltam benne, hogy köztük már történt az este folyamán valami, hogy így
le tudta nyűgözni a fiút.
Annyira elképedtem, hogy azt hittem mindjárt én
fogok lefordulok a székről.
- Gloria, te jössz! –
jelenti be az ír fiú, majd elém rakja a wiskeyt, én pedig rögtön le is húzom.
Ez kellett. Félve oldalra pillantottam, lehet már egymás szájába… De nem. Harry
csak ölelte, de annyira aranyos módon. Nem tűnik részegnek. Flóra viszont
hirtelen megváltozott, előbb lehúzta a wiskeyt majd mosolygott, és nyugodtan
beszélgetett Harryvel, aki néha-néha felnevetett.
Ezt…én nem tudom nézni.
Inkább nézem Zaynt! Mosolyogva fordultam a
fiú felé, aki épp a saját wiskeyet húzta le, majd töltött nekem egy pohárral,
de egy pillanatra se vette le rólam azt gyönyörű tekintetét.
- Igyál, Ria. –
csúsztatja át nekem az italt, majd várakozón mered rám. Nem tudom, de valahogy
nincs gyomrom hozzá, mégsem. Nem tudom meginni, pláne, hogy ilyen áthatóan
mered rám. Fszkelődni kezdtem a tekintete miatt, és azt hiszem nem egyszer el
is pirultam. Basszus, miért ilyen áthatóak azok a barna íriszek?! Olyan mintha
vetkőztetne a szemeivel!
Épp félve pillantottam fel rá, amikor ő
felállt, felkapta a székét, és mellémköltözött.
– Ha nem iszod meg, kénytelen leszek
másmódszerrel lenyomni a torkodon. – a kijelentésére elkerekedett a szemem és
meg se tudtam mukkani. Nem igazán tudtam mi lenne az a másik módszer, de nem is
biztos, hogy tudni akarom…egyenlőre. Inkább fogtam az italt és lehúztam. Még
amúgy sem akarok kiesni, és elmenni.
- Jó kislány. – duruzsolja a fülembe. –
Tetszik a hajad. – veszi a kezébe az egyik tincsemet, majd Flórára néz, aki épp
lehúzza a saját pohárkáját.
Zayn körökön át mellettem ült, a kezét a
combomon pihentette, néha pedig csak úgy nyomott egy puszit az arcomra, de az
ivás nem maradt abba. Követve Flóráék példáját mi is csevegni kezdtünk, meg
hülyülni…
Zayn, Én, Flóra…Zayn, Én,
Flóra…Zayn…Én…Flóra…Ivás, Ivás és Ivás.
A megtörhetetlen
köröknek az lett az eredménye, hogy a végére azt sem tudtam már hol vagyok… Azt
hiszem Niall vetett véget ennek, valamikor…
- Aztán már nekem sem tiszta semmi. – folytatom. - Csak képekben
maradtam meg a dolgok:
Elmentünk medencézni, fehérneműben… Jakucci…mosdóbeli
csókcsaták…Zaynnel itt smárolok, valami modell fiúkkal ott smárolok… Tequila,
emelet, ágy, megint medence…italok… Flóra és Harry közti dráma… Kibékülnek,
táncolnak, Flóra iszik…megint medence… Flóra megsértődik és elrohan… és azt
hiszem valahol itt meséli el nekem Harry, hogy ismerkedett össze Flórával, de
nem tiszta még ez a dolog. – nézek a barna hajú lányra jelentőségteljesen, majd
újra belekortyolok a kávémba.
- Sajnálatos, hogy pont egy ilyen érdekes dolog esik ki,
pedig engem is foglalkoztat a kérdés. Viszont nekem is kiesett, hogy pontosan
mit is műveltem Zaynnel…meg még pár fiúval. Bár itt lenne Harry, hogy
elmesélje. Ő végig elég jó állapotban volt… Csak ő tudhatja mi is volt… Meg
hogy hogyan is lyukadtunk ki abba a nyavalyás hotelben! – tör ki belőlem egy
sóhaj. Kííínos. Szandi remekül szórakozott azon, amit megtudott, épp a
telefonjában lévő képeket csodálta, és valami olyasmit skandált, hogy nyár és
karácsony egyszerre… Pff, idióta.
Flóra és én viszont
magunk elé meredtünk és gondolkoztunk.
Aztán beugrott
valami. Gyorsan előkaptam az iphonet, majd a Kapcsolatoknál megpróbáltam
megkeresni Zayn vagy Harry nevét… Percekig pörgettem végig ide-oda a neveket,
de semmi. Hát persze. Jellemző. De…talán Flórának!
- Flóra, azonnal nézd meg, meg van-e valamelyik fiúnak a
száma! – parancsolok rá, ő egy kicsit megszeppenve néz rám, azt hiszem még
mindig sokkos, de engedelmesen előveszi a mobilját. Ő is nyomkod párat az
érintőképernyőn, majd elkerekedett szemmel rám néz.
- Harry Styles száma a telefonomban… Bazdmeeeeg! – mint egy
retardált vigyorog a mobilra.
- Hívd már fel! – forgatom meg a szemeimet.
- Nem…nem merem. – mered rám riadtan.
- Akkor add ide! – nyújtom a kezem a telefonért, ő
belenyomja a kezembe. Rögtön a hívásra nyomok, a fülemhez emelem a telefont és
várok. Úristen, könyörgöm vegye fel!
Halottam amikor a
kapcsolás hangja megtörténik, de pont egy időben kinyílik a Starbucks ajtaja a
hátam mögött és ajtóból meghallok egy ismerős kissé kómás hangot:
- Hello, Harry telefonja, mondjad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése