-
Hello, Harry
telefon, mondjad?
Nem is tudom miért ültem ott úgy, mint egy nagy rakás
szerencsétlenség. Foghatnám a másnaposságra, a fejfájásra, vagy arra, hogy úgy
érzem magam, mint a mosott szar… De igazából lesokkoltam. Miért is? Hát… ööö,
nem tudom, nem szokták mindennap közölni velem, hogy az előző estémen
gyakorlatilag elcsavartam Harry Styles fejét.
Őszintén szólva azért
nem tudok mit reagálni, mert még mindig azt várom, hogy belehasítson a
Starbucks nyugodt légterébe a jól ismert Glória féle visító röhögés és közölje
velem, hogy csak viiiiceeeeel.
De most vagy meg is süketültem a sok alkoholtól, vagy nem
viccel. De ugye az nem lehet? Mert nekem van egy egészséges önkritikám, és nem
vagyok annyira csúnya, meg annyira unalmas sem… De Harry Styles dolog nem
stimmel mellém…Nagyon de nagyon nem. Nem-nem és nem!
Hogy miért is estem kétségbe? Mert túl szép, hogy igaz
legyen, valaki engem most biztosan szopat!!! Kurva jól szórakozhat, az biztos…
De elmehet a jó bánatosba, mert engem ne szopasson senki! Háh!
Az önmagamban
folytatott monológom után kicsit jobban éreztem magam, mert simán lehet, hogy
csak őrült vagyok és össze- vissza haluzok mindenfélét. Huh.
Egy elég mélyről jövő
sóhaj szakad ki a mellkasomból, amikor a Szandira nézek, ő most nagyon remekül
el van saját kis világában. Modellek. Neki teljesült az álma. És elvileg az
enyém is, csak az a baj, hogy semmire sem emlékszem, és még mindig nem tudom
elhinni, hogy velem ilyesmi megtörténjen. Impossible!
Miután lenyeltem az
utolsó kortyot is a már kevésbé forró capuccinomból, kicsit erőre kapottabban
éreztem magam. Így már képes voltam ránézni Glóriára, akinek az arcára
valószínűleg ugyanaz a gondterheltség volt kiírva, mint az enyémre. Nem volt
megelégedve csupán annyival, hogy Zaynnel volt és kész. De én sem. Kellenek a
mocskos, vagy nem mocskos…vagy akármilyen részletek. Kellenek a részletek, de
hogy ehhez pont Harryt kelljen megkérdeznem. Akkor inkább legyenek álmatlan
éjszakáim, a tudatlanság miatt.
De hát nem épp azt
mondják, hogy a tudatlanság áldás…
- Flóraaaa…- Glória izgatott hangja tépett ki a
meditálásomból. Értetlenül meredtem rá. Mit akar?
- Azonnal vedd elő a telefonod és nézd meg megvan-e
valamelyik fiúnak a száma! – parancsol rám, szemébe izgatottság lobog. Kicsit
megijedtem, elvileg neki is másnaposnak kéne lennie nem? Ő is ivott nem?
Nagy nehezen
előkotortam a táskámból mobilomat., kioldottam a billentyűzet zárat és rögtön a
kapcsolatokra mentem. Azt hiszem, direkt lassan tekertem le a H betűig… féltem
attól, hogy szembejön velem az a név. Ha meg lenne a száma, akkor kénytelen
lennék felhívni, és én azt nem akarom. De nem ááám! Igen, beszari vagyok, de
akkoriiis! Mi van, ha ő is részeg volt, és még sem kellek neki, vagy azt
gondolja, hogy egy szánalmas ribi vagyok a tegnap esti viselkedésem miatt,
bármilyen is volt az.
H…..Harry Styles. És
egy kép. Egy nagyon helyes kép, amit én készíthettem róla még tegnap.
Úhúúristen! Van egy képem Harry Stylesról!!!!
Állj, nyugalom…akkor most fel kéne hívnom? No. Noooooo! No.
Félve pillantottam fel Glóriára, majd közöltem vele, hogy
megvan, igen, megvan HARRY STYLES SZÁMA!
Elégedett mosoly
suhant át az arcán, majd kimondta, amit nem szeretnék:
- Hívd már fel! – néz rám.
- Nem…- vágom rá. – Nem merem. – meredek megszeppenve a
telefonszámra.
Válaszomra Glória csak megforgatja a szemeit, majd elkéri a
mobilom és már csörgeti is a számot.
Ez bolond.
Barátnőm a kezével türelmetlenül dobol az asztalon, majd
hirtelen abbahagyja, ezekszerint… És akkor kinyílik az ajtó.
Azt hiszem, csak
puszta reflexből kaptam oda a fejem. Úgy is pont azzal szemben ültem, hátha
valami dögö…
- Bazdmeg! – nyögöm.
-
Hello, Harry
telefon, mondjad?
A fiú elég kómásnak nézett ki. Talán még el tudunk bújni!
- Felállni, elbúúújni, MOST! – sziszegem a két lánynak, majd gyorsan beugrom a
mellettünk húzódó paraván rejtekébe. Glória elég gyorsan kapcsolt, Szandi viszont…A
jó kurva anyád… Persze, hogy a könnyen megjegyezhető VÖRÖS hajú marad ott.
Basszus!
Félve pillantottam
Harry felé, ő viszont csak bizonytalanul várta, hogy valaki válaszoljon végre a
telefonba… Dupla Basszus! A telefon!
- Nyomd már ki! – szólok rá Glóriára, ő gyorsan bontja is a
vonalat, én pedig gyorsan felrángatom a hülye vöröskét a helyéről és őt is
betessékelem a rejtekhelyünkre.
- Most mi van? – néz ránk értetlenül.
- Most komolyan…? Tényleg megkérdezed? – mered rá Glória
hitetlenkedve. Őszintén én se tudtam ezt a kérdést hová tenni, de inkább a fiú
felé fordítottam, hogy felfogja végre.
- Óóóó! De miért rejtőzünk? Nem az a cél, hogy beszéljetek
vele, és megtudjátok a részletek? – pislog felénk felhúzott szemöldökökkel.
Hát…mert. Nem tudom.
- Tényleg? Miért is? – néz rám Glória is várakozón. Hé most
miért van ellenem mindenki?
- Hááát… mert nem merek beszélni velem… - ismerem be végül,
pár percnyi habozás után. – Ő Harry Styles, valószínűleg már a nevemet sem
tudja, és nem tudom… Félek a részletektől, mi van ha utál… Glória, te menj oda,
meg te is Szandi és csevegjetek vele. Kérdezd meg, hogy mi volt Zaynnel. – itt
Glóriára nézek. – Te pedig.. – itt a vöröskére nézek. - ... finoman érdeklődj
felőlem. Ha nem emlékszik, mindegy. Ha igen, és ő kérdezi én hol vagyok, mond,
hogy még alszom. Én pedig addig bezárkózom a wc-be. Ha kijöhetek, akkor majd
írj egy sms-t! – itt megint Glonak idézem mondandómat.
- Beszari vagy. – forgatja meg a szemét Glória vigyorogva,
majd int a Szandinak és megindulnak a fiú felé, aki már helyet foglalt.
De azért én szeretném hallani mit mondanak…
- Várjunk csak… - morgom az orrom alatt és felhívom a
Glóriát, aki épp félúton van Harry asztala és a paraván közt. Értetlenül nyúl a
zsebéhez, majd felveszi az iphonet.
- Mi van? Azt is kérdezzem meg megdugott-e? – szól bele
gúnyosan.
- Nem, csak ne kapcsold ki a hívást, hallani akarom mit
mond. – morgom bosszúsan. Idióta. Biztos nem feküdtem le vele….Vagyis hát
valószínűleg. Vagy nem tudom. Lehet igen, valljuk be ő álmaim pasija, és a
kezei…Már a gondolatára is elvörösödöm. Pfffúha!
Előhalászom a headsetemet a telefonomhoz, csatlakoztatom,
majd a fejemre csúsztatom és elindulok a mosdó felé. Hál’ Istennek, arra nem
tud rálátni.
Miután bezárkóztam a
mosdó egyik fülkéjébe, csöndben hallgattam a beszélgetésük.
Épp akkor volt a „Helló- Szia” amikor becsuktam a wc
ajtaját.
- Szia, Harry! –
köszön Glória és Szandi szinte egyszerre.
- Ó, a két lány
tegnapról… ó, bocsi csak azt tudom, hogy ti vagytok Flora barátai, a nevetekre
sajnos nem emlékszem. – mondja bocsánatkérő hangon, aztán felajánlja a
lányoknak, hogy csatlakozzanak hozzá.
- Á semmi baj, csak ha
nem zavarunk! – mondja nyugodt hangon barna hajú barátnőm.
Ennél a pontnál szinte láttam magam előtt Glória arcát.
Biztos vagyok benne, hogy egy mosolyt erőltetve az arcára, foglal most helyet,
de valójában erősen anyázik, hogy képes volt az Ő nevét elfelejteni.
- Glória és Alexandra.
– mondja Szandi. – Te pedig Harry. – folytatja, majd jót röhög a saját viccén.
Nem hülyeee!
- Iiiigen, Harry. Lora
hogyhogy nincs veletek? – kérdi a fiú, és hallom, hogy szürcsöl valamit.
Valószínűleg a kávéját.
Lora. Belepirulok a
becenév hallatán. Vajon én mondtam neki, hogy hívjon így?
És hogyhogy rögtön rám
kérdez? Most amúgy nagyon örülök a fejemnek. Harry megjegyzett!!
- Alszik. – vágják rá
a lányok ismét egyszerre, Harry kuncog egyet, majd ismét szürcsölés.
Kicsit túl határozott
lett, emberek!
- Aha. Oké. És ti mit
szeretnétek tőlem? Csak nem érdekel a tegnap estének a piszkos kis részletei? –
hallom a hangján, hogy mosolyog, nekem és szerintem annak a másik kettőnek is
tátva marad a szája. Gondolatolvasó, bazdmeg!
- Ööö, hát talán
érdekel minket…engem. Engem nagyon. – kezdi bizonytalanul Glória. – Mi történt
köztem és Zayn között?? – csap le a fiúra rögtön.
Szinte már hallottam,
ahogy Harry meglepetten felhúzza a szemöldökeit.
- Sok minden. –
válaszol direkt tömören. A halálba akarja idegelni barátnémat. Rossz ötlet.
- Azt én is tudom, de
mi az… a „sok minden”? – kérdi megtalálva a Glóriás stílusát barátnőm, így már
a gúny is megvolt a hangjában. Hallottam még, ahogy Szandi a háttérben halkan
kuncog, valószínűleg ő is olyan jó szórakozik, mint én.
- Miért szeretnéd
ennyire tudni, „Ria”? – húzza tovább Glória agyát a mi kis Styles-unk. Komoly a
gyerek, nagyon komoly.
- Élvezed, ugye? –
kérdi Glória, idegesen. Már szinte hallom, ahogy a „kurva anyád, styles!”
kattog az agyában.
- Őszintén, nagyon jól
szórakozom. De jó, mindjárt el lesz mesélve neked a történet…- itt tart egy kis
szünetet, mocorgást hallok, majd csönd. Mi történik?Aztán Harry újra megszólal:
- Tessék, Zayn van a
vonalban, majd ő maga elmeséli! – látom magam előtt a 100 wattos mosolyát,
amivel most valószínűleg elképedt barátnőmet jutalmazta meg. Nem tudom Glória
mennyire képedhetett el, de én teljesen ledöbbentem. Mekkora egy geciii!
Hallom ahogy a háttér a vörös gyakorlatilag
megfullad, annyira röhög, de én inkább nem akartam felvisítani, meghallhatják,
úgyhogy csöndben üldögéltem a wc-n és prbóáltam elfojtani a feltörni vágyú
nevetésem.
Teltek a másodpercek
és azt hiszem vagy farkasszemeznek azok ketten, vagy épp sokkhatás alatt áll a
mi kis Glóriánk. Én az előbbire tippelnék, de ugyebár nem tudhatom. Lehet már
rég magzatpózba vágta magát a sarokba, és előre-hátra ringatva magát követeli a
göndörkétől, hogy hagyja, neki ez már túl sok.
Azt hiszem túl élénk a fantáziám.
- Nyugodtan vedd el,
Zayn nem harap. – hallom Harry, hangját, majd újabb mocorgás, egy bizonytalan
köhintés Glória részéről, és újabb szürcsölgetés. Biztos, hogy Styles most nagyon,
de nagyon elégedett magával. Látod Glória egyszerűbb lett volna, ha velem
együtt bezárkózol ide. Tudod ez a KARMA! Háh!
- Haló? Zayn? – hallom
Glóriát. Hirtelen kirúgja maga alól a széket és elsétál. Most vajon engem is,
vagyis hát a telefonját is vitte, vagy ott hagyott?Nem tudom melyiket akarjam.
- Hát”Ria” problémája
megoldva. Most csak Alex, hívhatlak így… - szegezi barátnőmnek a kérdést.
- Persze, miért is ne?
– jön a válasz. Mintha egy kis értetlenséget hallanék ki a hangjából..
- Szóval, te mit szeretnél
tudni?
- Én? Miből gondolod,
hogy én bármit is szeretnék tudni? – kérdi Szandi. – Úgy tudom én csak
modellekkel létesítettem közelebbi kapcsolatot, és engem a részletek annyira
nem izgatnak… maximum, csak az érint fiúk szájából érdekelnének. – közli
barátnőm nemes tömörséggel. Ez igaz, szerintem neki a tudat, hogy megdugta pár
modell bőven elég.
- Bár az azért
érdekelne, hogy kerültünk abba a hotelbe, és hogy ki fizette ki, és miért tűnt
el mindenki mire felébredtünk? – töpreng „Alex”.
- Én fizettem ki, és
én vittelek titeket oda, mert nem voltatok képesek megmondani, hol laktok. Így
kénytelen voltam rögtönözni. Csakhogy te.. – itt egy pillanatra megáll, az
ismert szürcsölés, majd fojtatja. – ragaszkodtál a modelljeid társaságához,
úgyhogy nagyobb szobát kellett kivennem. Aztán Zaynnek, Niallnek és nekem
mennünk kellett mert ma korán reggel volt két interjúnk. A modelljeidnek meg
gondolom fotózása.
- Értem. Szóval te
fizetted ki… -kezdi óvatosan Szandi. Azt hiszem egyre gondolunk. Ha ezt vissza
kell fizetnünk, akkor… Az Impossible. Nincs annyi pénzünk, az a hotel legalább
négy csillagos volt!!!
- Nyugalom, nem kell
visszafizetnetek… Ha. – Jól kezdődik.
- Áh, szóval tényleg
semmit sem adnak ingyen… - mormogja Alex.
- Dehogynem adnak,
csak nem a lakosztályokat egy négycsillagos hotelben! – válaszolja kedélyesen a
göndörke. Kezdem úgy érezni nekem ebben a büdös kis wc-ben sokkal jobb dolgom
van, mint Szandinak kint a világ egyik leghelyesebb fiújával. Styles formában
van!
- Dehogynem! A luxus
kurváknak adnak. Lásd Hugh Heffner kaliberű férfiak rejtegetnivaló szeretőiknek
az esetét. Azokat mind olyan lakosztálynak nevezett kalitkában tartanak, akár a
kisállatokat. – válaszolja a vöröske természetesen. Ez hülye, na mindegy.
- Jó. – mondja végül
Harry egy pár percnyi hallgatás után. Csak nem szerinted is bolond? Huha.
- Csak mondjad mit
szeretnél, Styles. – sürgeti a vörös.
- Hát szeretném tudni
a címeteket, és mond csak miért hívott engem Lora, pont akkor, amikor beléptem
a kávézóba? És miért is hallottam én olyasmiket a vonal túloldalán, hogy
„Felállni!” meg „Elbújni!”… Tudod ez egy kicsit furcsa, pláne úgy, hogy ő épp
alszik. – magyarázza Harry teljesen normális hangon, de szinte már látom azt a
kaján vigyort a képén. Ez nem igaz! Egyre inkább azt érzem, hogy megütöm.
Biztos, hogy meg fogom ütni! De nem a csinos ki pofikáját, inkább majd a
farkára célzok, meg ne sántuljon!
- Szóóóóval… a címünk
érdekel…? – kérdi Szandi végül. Ez hülye. Már mindegy! Lebuktunk!
- Igen, és az, hogy
Gloria mindig ilyen figyelmetlen, ha csak így itt hagyja a mobilját akkor… - és
akkor hallottam ahogy valaki megemeli a mobilt… - Hmmm… mintha valaki hívná.
Sssszz. Egen. Mintha.
Hallottam, ahogy az a
valaki a füléhez emeli a telefont…
- Drága, ha épp a
közelben vagy, igazán csatlakozhatnál… persze, csak ha épp nem alszol. –
hangzik Styles önelégült hangja a vonal túloldalán.
- Nem vagy vicces. –
mondom, majd kinyomom. Idióta!
Morcosan csörtetek ki a mosdóból, persze mielőtt még
kimentem leellenőrizem magam a tükörben, majd lesütötte szemekkel odasétáltam
az asztalukhoz, és mint valami durcás kislány ültem le a vörös és a göndör
közé.
- Szia. Jól aludtál? – néz rám Harry.
- Szia. Csak mondom, ne kezelj úgy, mintha nagyon jó barátok
lennénk, mert én nem emlékszem semmire a tegnapból. Ergo rád sem! – nézek rá
morcosan. Remek, megint flegma vagyok. Miért van az, ha idegenek társaságába
kerülök, geci vagyok és flegma.
Harry meglepődve húzza fel szemöldökeit, majd elmosolyodik.
- Erre már rájöttem. – mondja, majd közelebb hajol hozzám,
hogy csakis én hallhassam. – De majd kettesben végigvezetlek a tegnap este
minden egyes részletén. – búgja. Ez bolond.
- Vagy esetleg most elmondod tömör mondatokban, mi lényeg? –
kérdezem közömbösen. Nem akarom, hogy lássa mennyire kiakasztott, hogy ilyen
kétértelmű dolgokat mond nekem.
- Á, de abban mi az érdekes? – dől hátra vigyorogva a
székében.
- Tudod úgy letörölném ez az önelégült mosolyt a képedről! –
nézek rá ellenszenvesen. Nem hagyom, hogy idegesítsen. Nem adom magam könnyen!
- Ha a száddal teszed, nem bánom… - nézz rá sokat sejtetően.
- Ó, ne legyenek kétségeid, biztos, hogy a kezemmel tenném…
És nem élveznéd, én viszont annál inkább! – mosolygok vissza a képébe.
- Najó, azt hiszem én feleslegesnek érzem magam itt. – szól
közbe Szandi, ezzel kizökkentve a szemezésből Stylessal. Nagyon zavar engem ez
a gyerek. NA-GYON!
- Jó, mehetünk! – jelentem be, majd kihúzok a táskámból egy
papirkát és egy tollat, ráfirkantom gyorsan a címemet, majd felállok és lerakom
elé a lapot.
- Tessék, de csak mert nem vagyok luxus kurva, de fizetni
sincs kedvem. – vetem oda neki, majd felkapom Glória iphoneját és kisétálok a
kávézóból, utánam Szandival. Az ajtó előtt találkoztam össze Glóriával, aki
mámorosan vigyorogva álldogált kezében a már kinyomott „Stylesphonennal”. Zayn
Malik ezek szerinte jól bánik a szavakkal, és nem egy seggfej. Unottan
megforgatom a szemeimet, majd beküldöm a Glóriát a telefonnal, és utána hívok
is egy taxit. Menni akarok, nehogy eszébe jusson még valami annak az idiótának.
Épp beszálltam volna
a kis londoni járműbe, amikor megrezzent a telefonom:
„ Szép álmokat! xxx” Harry. Pfff. Direkt idegesít! Ahelyett,
hogy elmondaná az igazat, most aztán bármikor betoppanhat hozzánk, hogy „ kettesben
átvezessen a tegnap este történésein”. Ch.
Idióta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése