A metró lámpái az ismerős, kopottsárga színnel árasztották el az összes kocsit. A Keleti és a Stadionok között futó szakasznál jártunk, ami az egész járat leghosszabb zötykölődését jelentette. A hármas ülésen foglaltam helyet. Mellettem egy termetes nő ült, a ruhája nyakát hatalmas izzadtságfolt tapasztotta a bőrére. Elfordítottam a fejem. A kis ajtóra bámultam, aminek a célja teljes ködbe burkolózott előttem. Kölyökkoromban rengetegszer próbáltam kinyitni, hogy átmenjek az egyik szerelvényből a másikba, de mindig zárva volt, a tenyerem pedig vasszagú lett tőle. Lefékeztünk. A két üvegen át néztem az embereket, és szurkoltam, hogy valamelyikük rám pillantson. Az egyik BKV ellenőr idefordult, én pedig hirtelen Benkő Dániellé változtam és a nyelvemet nyújtogatva pofákat vágtam neki. Dühében elszíneződött a feje. Ez olyan bíztató volt, hogy elkezdtem levetkőzni, aztán meztelenül mérlegállásba helyezkedtem az ülésen, mire üvöltözni kezdett…
- GLÓRIA?! – Magas, női hangja volt, amitől álmomban is megfájdult a fejem. Hirtelen eltűnt minden kép. Sötétséget láttam, tömény hányásszag úszott a levegőben, a karom zsibbadt, a fejem pedig lüktetett. Gyanús. Nem hittem, hogy ez még mindig a budapesti metró lett volna. Kivéve, ha mindenki sokkot kapott a lantművész Szandi előadásától, a járat kisiklott és most… hol a halálban is vagyok? Ez mennynek elég ócska, pokolnak meg tűrhető. A fal- és ajtórétegen át egy beszélgetés fojtott hangjai úsztak felém. Próbáltam a fejemre húzni a takarót, de ettől hirtelen lecsúszott a derekamról, és túl hideg volt a szobában, hogy így maradjak. Hát jó. Visszaszámoltam magamban, elmondtam három üdvözlégyet, majd kinyitottam a szemem. Sötét volt. Hűvös. Büdös. Lassan felültem. Egyszerre több felismerés is rám zúdult, ami nem könnyítette meg a fájós fejem dolgát, hogy visszaterelje a gondolataimat ebbe az univerzumba. Agyilag most valahol Kiszel Tünde és a Teletubbies között úsztam. Valahogy sikerült felállnom, de ez az egyszerű mozdulatsor is egyből a WC felé terelt. Fogalmam sem volt, hogy pontosan melyik pontján is vagyok a lakásnak, de előttem volt egy boxeralsó és egy fehér top, az előbb ráléptem néhány leeresztett héliumos lufira, valaki filccel smileyt csinált az egyik díszpárnából, és egy másodpercre elvigyorodtam, amint felismertem tegnapi műalkotásomat, a kanapé karfája mellé dugdosva felépített vodkásüveg-halmot. Aztán megint belenyilallt a fájdalom a fejembe.
- Cseszdmegcseszdmegcseszdmeg… - Soroltam, ütemesen fújva ki a levegőt minden egyes betűnél. Hirtelen tudatosult bennem, hogy a melltartómon és a farmersortomon kívül semmi nincs rajtam. Lebámultam a takarómra. Egy sötétszürke férfiing volt az. Lehajoltam, felemeltem aztán bele is bújtam. Áradt belőle a citrus, a pia, jó adag hányás és a mentolos Dunhill illata. Ha marketingszakember lennék, most nyögném be, hogy „az igazi férfi illata”, aztán egy félmeztelen Kellan Luz besétálna, majd elrepülne velem a naplementébe. De sajnos nem szupermodell meg marketinges, csak egy 19 éves, másnapos csaj voltam London közepén, és épp próbáltam rájönni, hogy ki a franc nem bírja befogni odakint. Ki kellett jutnom innen, de nem igazán mertem megkockáztatni, hogy odabent kutakodva még át is essek valamin. Diszkréten nekiestem a falnak. Hűvös volt, ráadásul velem ellentétben nem dőlt sehová, így tökéletes támpontot nyújtott ahhoz, hogy végre virslimódjára elguruljak a kilincsig. Ó, virsli, említettem már, hogy mennyire hánynom kell? Valami keményre és hűvösre markoltam. Reménykedtem, hogy nem egy megfáradt vibrátor az. Lenyomtam és gondolkodás nélkül kitártam az ajtót.
- Kifolyik a szemeeem! – Nyüszítve az arcom elé emeltem az alkarom. Hirtelen elhallgattak. Ez elég megerősítés volt arról, hogy jó helyen vagyok. Előrébb csoszogtam. Toccs.
- Toccs. – Ismételtem öntudatlanul a hangot. Aztán megmerevedtem, lebámultam a talpamra, nyugtáztam, hogy beleléptem valaki kiöntött piájába, és tovább indultam.
Morogtam valami köszönésfélét a két ember felé, aztán hunyorogtam. A szemüvegem nem keresgéltem, a kontaktlencsém meg nem volt benn. Kötve hiszem, hogy olyan állapotban ki bírtam volna szedni. Valószínűleg még az este elején bányászhattam ki, amikor épp azon élvezkedtem, hogy mennyire vicces részegen taperolni az arcom. Flóra intett egyet. Mellette meg…
- Glória??? – Döbbenten bámultam rá és a szemeim helyből kistányér méretűre tágultak.
- Ne kiabálj már, meghalok! – Szólt rám ingerülten valamelyikük. Aha. Szóval a hangok azonosítására szolgáló agyszeletem még Jack Daniel bűvöletében állt. Tovább csoszogtam és lezuhantam az egyik kanapéra.
- Leszarom, hogy kerültél ide… Te emlékszel valamire? – Nyűgösen néztem Glória felé. Hármunk közül így első ránézésre ő volt a legjobb állapotban.
- Igen. – Bólintott elcsigázottan. Pár másodpercre rá megjelent az arcán az a jellemző kifejezés, amikor egyszerűen tudod róla, hogy még másnapos állapotában is képes kiélvezni az infókat, amiknek valamikor a birtokába került. Hmm… nekem meg nyitva maradt a szám. Fáradtan meredtem rá. Jobbra tőle Flóra arcán hasonló kifejezést láttam, ahogy várta, hogy végre megtudjon valamit a tegnap éjjelről.
- Van odakint egy rohadt nagy medence. Szerintem nagyobb, mint ami a Playboy villában van, és a tegnap óta már durvább dolgok is történtek ott, mint amilyeneket le mernek adni a VIVA-n. – Csönd. Az én agyamnak még szüksége volt a részletek összekapcsolására, de Flóra úgy tűnt csúcsformában van.
- A lényeget mondd már, bazdmeg! – Nagyban bólogattam, mire kipréseltem Glóriából a mai reggel (feltételezhetően) első nevetését.
- Jól van már Szandi, te azt se tudod hol vagy. – Abbahagytam a bólogatást. Mindig én voltam, aki a legjobban kiüti magát, ráadásul ehhez még mennyiségi pia sem kellett.
- Hát jó. Csak mesélj. Ez kinek az inge?? Remélem, nem Hugh Hefneré… - Megráncigáltam a rajtam lévő ruhadarabot. Szokás szerint a fiúkra terelődött a figyelmem, de szerintem ez kettejük esetében sem történt másként. Mindannyiunknak megvolt az a jó tulajdonsága, hogy értékeltük a szépet.
- Dehogyis. – Megrázta a fejét. – Az ott lehet a pincérfiúé, egy paparazzóé, a hozzátok belógó, csini partifiúké, vagy azé a két modellé, aki itt volt… -
Kimondta a varázszót. Modellek.
*
Starbucks. Két és fél órával később. Ha gyors áttekintés kell az eddigi eseményekről, mind kutyafuttában túlestünk egy nulla és három közé eső ismétlésszámú hányáson, fejenként két kávén, egy tusoláson, igyekeztük összedobálni a cuccainkat, aztán leléptünk még a szobaszervíz és a takarítók érkezése előtt. Arra nem sikerült rájönni, hogy a szoba kinek a nevén is van. Egyikünkén sem. Ezen az apró részleten hallgatólagos beleegyezéssel átsiklottunk, és most az asztal fölé görnyedve vártuk a pincért.
- Szólj, ha felismered valamelyiket. – Mondtam Glóriának. A mobilom fölé hajolt, amin a ’Models’ című mappa fotóit lapozgatta.
- Kár, hogy nem a kék telódat hoztad. Azzal mindig olyan szép képek készülnek. – Vetette oda Flóra vigyorogva. Arra az Alcatel darabra célzott, amit még ártatlan koromban kaptam, büntetésként egy okostelefon eltöréséért. Elvigyorodtam és az orra alá dugtam a középső ujjamat. Megérkezett egy pincérnő és gyorsan leraktam az asztalra a kezem.
- Egy csokis croissant-t kérek. – Rendelt Flóra. Glória csak megrázta a fejét és a képernyőre meredt.
- Én banánt kérek. – Szólaltam meg. A csaj meglepetten elnézést kért, és felajánlotta, hogy hoz banános muffint. Lassan rábólintottam, aztán még kértem három ásványvizet. Az sosem árthat. Egymásra meredtünk Flórával és ránk tört a spontán nevetés. Az az elcsigázott fajta, amikor tudod, hogy hülyeséget csináltál, tudod, hogy a másik is azt csinált, és tudod, hogy mindketten leszarjátok, mert egyszer éltek, és ez úgy volt tökéletes, ahogy volt.
- Na…? – Néztem kérdőn Glóriára és ráhajoltam, mire egy olyan pillantást kaptam, amitől egyből visszadőltem a helyemre. Útközben megtudtam, hogy mit csinál itt az Angyalok Városa helyett, és elhittem, hogy neki sem lehetett könnyű éjszakája, miközben utánunk rohangált, aztán belefutott egy vad buli kellős közepébe. Bár elég gyorsan alkalmazkodott a helyzethez.
Megérkezett a pincérnő és lerakott elénk mindent, amit kértünk. Magam elé húztam a muffint és megkóstoltam. Fel se tűnt, milyen éhes is vagyok, és gyorsan enni kezdtem. Om nom nom nom. Egy kisebb kiáltás megzavart.
- Megvannak! – Izgatottan odahajoltunk hozzá. – Flóra… csikiz a hajad. – Morogta Glória, és arrébb lökte a belógó tincset. Aztán sorban lapozni kezdett, és kettő helyett három srác képére is rámutatott.
- Ennek az inge van rajtad… és fura hangok is kiszűrődtek onnan. Nem hiszem, hogy most van rajtad bugyi. - Felém bökött. – Ez a kanapé közepén smárolt Flórával, aztán elvonultak a fürdőbe. Azt hittem, legalább megujjaz…
- Bazdmeg! – Inkább vicces volt ez a benyögés, mint haragos.
- … de pár perc múlva hallottam, hogy röhögőgörcsöt kaptok, benéztem, és épp rúzzsal kentétek össze a tükröt. Aztán átmentetek a másik szobába héliumos lufizni. – Mind elröhögtük magunkat. Ez az egész annyira jellemző volt. – Aztán nem tudom, mivel dupla szobát vettetek ki és egybe volt nyitva két háló. Eltűntetek az egyikben, aztán berakott valami hangos partirockzenét és onnantól fogva nem tudtam, hogy mit műveltek… Amúgy is nehéz volt titeket kivenni a tömegben, egy rakat embert összeszedtetek. Ez itt pedig… Egy darabig láttam, aztán már valahol a földön fetrengett Szandiék mellett. Nem biztos, hogy nadrág volt rajta – Vállat vont és vigyorogva az asztal közepére tolta a mobilt.
- Szóval kik ők? – Bámult rám Flóra izgatott mosollyal. Felsóhajtottam. Nem mintha zavart volna, csak ez az egész annyira hihetetlen volt és annyira beleéltem magam, hogy még kimondani is alig bírtam. Persze ők nem a gyerekes mániáimra voltak kíváncsiak, hanem az igazságra. Meghúzogattam a férfiinget.
- Az első Harvey Newton Haydon… - Éreztem, hogy a pulzusom 140 körül van. Magam előtt láttam a félmeztelen testét, aztán ahogy elkezdte kigombolni a farmerét. – A másik meg Matt Hitt, akivel általában Miles Garber is együtt jár. – Megjelent az arcomon egy számukra érthetetlen félmosoly. – Ő nincs a listámon, ezért Glória nem ismerhette fel. Nem tudjuk, hogy jelen volt-e? Az utolsó pedig, akivel te henteregtél, Danny Schwarz. – Flóra felé pillantottam, aztán életem legmélyebb sóhaját hallattam.
- Úgy néz ki, együtt buliztunk Britannia néhány igen keresett férfimodelljével. -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése